2015. december 30., szerda
2015. december 29., kedd
Szegényes leszámolás Gazdagréten
Az ünnepi hosszú hétvége végre alkalmat adott egy újabb játékülésre - és ez alkalommal tényleg asztalt ültünk körbe -, de ez a játék tényleg komoly helyigénnyel bír!
A telep megvédését négy bátor lakó vállalta magára - M. Júlia, a szívek királynője, leánya Julcsi, Sümeghy úr és Deziré. (Az emeleti ablakokból Mágenheim Nagyfehér, Gábor-Gábor fiával és Alma figyelte őket.)
Az első csapást mi mértük az idegenre. Talán azt hitte, hogy biztonságos távolban állt meg, de miután Sümeghy úr a macskaszemes fejpántjával a jövőbe pillantott, Júlia kicsinyeit védő anyaoroszlánként vetette magát az ellenfélre! Lándzsájának teljes hosszát kihasználva el is érte és találatával - ahogy azt előre sejtettük - közelebb csalta őt.
Így az apja két hűséges katarjával felfegyverzett Julcsi is elérte a támadót, de rendkívül enerváltan, minden siker nélkül sújtott felé.
Válaszul a hentes Júlia lámpását vette célba. Ugyan az egyik bárd elől még el tudott vetődni az asszony, de a másik így is célba ért. A teljes tudatos életében jelen lévő fény elvesztése szinte sokkolta hősünket. Érezte, ő már csak a csodával határos módon talál majd célba lándzsájával...
Persze mindig lehet rosszabb, ezt már megtanultuk az élet/játék során, tehát nem lepődtünk meg igazán, amikor Julcsi következő csapására a szörny visszakézből mindannyiunkat a földre döntött. Ezzel pár támadástól el is estünk (szó szerint is).
Legalább a csontkardját zörgető Sümeghy a hátába került így a lénynek, de szúrásai rendre elakadtak a bizarr köpenyen!
Bezzeg a mellé zárkózó Deziré odacsapott a baltával rendesen! Lássuk a sérüléseket!
Ez a balek persze a páncélos vállra sújtott, így még az egyik fegyverünk is elvesztettük! Szerencsére pont nála volt még egy alapító kő, nem maradt fegyvertelen!
Így tudott még valamivel magában és a mellette álló énekesben is kis kárt tenni.
Kezdett nagyon kilátástalanná válni ez a küzdelem. Hőseinkre nyugtalanító előérzet telepedett!
Ez az ellenfél szokatlan módon sokkal inkább játszott a fejünkkel, mint a megszokott oroszlán. Sem szerencsés csapásaink, sem a páncéljaink nem bizonyultak hatásosnak ellene.
Elsőként aztán Deziré adta fel a küzdelmet. Elméje nem viselte tovább a rá nehezedő nyomást, a hentes pedig úgy vágta le, mint vágóhídi állatot...
Megismertük a Butcher csapdájának erejét is és inkább csak estünk-keltünk, mint igazi ellenállást fejtettünk volna ki. Persze megtettünk mindent amit tudtunk, számos sebből vérzett már ekkorra az ellenfél. (4 sebnél esett el Deziré.)
A küzdelmet tovább nehezítette, hogy R furcsa ritmusban dobott kiegyenlítetten - a képen a Butchernek szükséges 4+okat látjuk, míg a saját karaktereinknek már az 5+ sem jött ki nála.
Ezért is volt külön ünnep, amikor néha a mészárost is hibázni láttuk!
Egy-egy vágás azért elérte a szörnyet, de ő is tartogatott még meglepetést a tarsolyában. Magasabb fokozatba kapcsolva kezdett maga körül vagdalkozni és rugdosni, míg egyben igyekezett embereinket megfélemlíteni is!
A kiöregedett operaénekes ezzel a tempóval már nem tudta tartani a ritmust és hamarosan egy végzetes mellkasi sérülést szenvedett. Ketten maradtunk!
Viszont a számolatlan szörnyű benyomás és terror ami embereinket érte, ezen a ponton már őrjöngésig tüzelte őket, harci kedvük megsokszorozódott!
Anya és lánya vállt vállnak vetve küzdött, csapásokat osztva és kapva körökön át. A furcsa alak trófea lámpásainak tiltott fényében egyre gyengültek a lányok csapásai. Végül Julcsit is elérte a végzete és egy fejét ért csapástól örökre kialudt szemében a fény.
Végül azonban csapása sokadszorra is lepattant az ellenfél ismeretlen anyagból készült, de láthatóan csontnál is keményebb bárdjáról. Aztán egyszerűen elborította a sötétség és a falu megmaradt három lakója nem látta többé! Félelemükben szanaszét szaladtak, és gondosan kivárták, amíg a támadó kitombolta magát a telepen.
(Nem gondolom, hogy óriási taktikai hibákat vétettünk volna... Kis szerencsével meg foghattuk volna a híre szerint legyőzhetetlen ellenfelet. Hogy mennyire kicsi hiányzott? Egyetlen AI kártyával fejezte be a küzdelmet a Butcher, szóval két seben múlt.
Ha a founder stonet valamikor belevágjuk (az első halottunknál lévőt), megvan. Ha az utolsó megmaradt kártya nem ez a -3 találat és auto kill triggeres, akkor is. Vagy ha nem ütünk legalább négyszer a baltájára. Szóval ez nagyon közel volt. Bosszantó.)
Három emberünk maradt életben a településen, a szörny tombolásának hála pedig minden tartalékolt alapanyagunk odaveszett. Nem épp rózsás a helyzet.
A takarítás és rendrakás közepette érkezett egy ijesztő külsejű fogorvos kolléga (persze melyikük nem az) a telepre, de mindenkinek van kis protekciója a jóképű mentőorvosnál, így a mobil sztk szolgáltatásait most nem vettük igénybe.
A legutóbbi szörnyű veszteségek eléggé megviseltek mindenkit, Gábor Gábor teljesen befelé fordult, de kihez is fordult volna? Nem maradt korabeli fiatal a telepen és apja is főleg a munkájának él. Egyetlen örömét a lámpások pakolászásában lelte, míg nem az egyiket összetörve felfedezte annak forróságát. Viszont a lelkes kísérletezésének meglett az ára - egy arcába robbanó lámpás testét lelkét eltorzította, így szörnyetegként hagyta el a falut.
Távozása kizökkentette a megmaradt párt az apátiából, tudták, ha túl akarnak élni, több segítő kézre van szükségük - azonban ennek egyetlen módja a gyereknemzés lehet. Indult hát Alma és a Doki közt a nagyüzemi reszelés, mint egyszeri panellakók közt a CsOK hatására (9 dobásunk volt erre).
A gondolatot tett követte, de nem szaporítanám tovább a szót, végül kilenc fős településsel zártuk az évet.
Azzal együtt, hogy Alma szervezetét azért ez a tempó erősen megviselte és végül el is vesztettük őt. De a doki elégedetten néz kis családjára, mert talán összességében nem is volt ez olyan rossz év - neki! ;)
2015. december 28., hétfő
Vidám előkészületek
Ugyan teljes létszámban elértük a falu határát, de mielőtt a település nyújtotta biztonságba értünk volna, apró repedésekkel, nagy robajjal megnyílt alattunk a talaj! Az életünkért futottunk.
Hogy Ferit korábbi sérülései, vagy még a Jutka elvesztése felett érzett fájdalma lassította le, sosem tudjuk meg, de már csak a kis kunyhóink közt vettük észre, hogy lemaradt - és szó szerint elnyelte a föld. Mindannyiunknak hiányoznak majd selypítő szavai. :(
Megrendülve és talán épp a fiatal tanítónő emlékéneknek hála, kis közösségünk első dolga volt most is a jövőbe fektetni és a (leginkább keserű) tapasztalatokat újabb elvont koncepcióvá formálni. A korábbi gyermekáldás után most a család fogalma is ismerté vált kis falunkban!
Ez a töretlen fejlődés volt ami a csuklyás lovagot is hozzánk vonzotta. Ajánlkozott hogy harci technikáiból bemutatót tartva segíti kis csapatunk és végül meg is győzött bennünket ennek értelméről.
A képzés hatására Julcsi a már apja által is sokszor sikerrel alkalmazott dupla nelson mestere lett, kis szerencsével jó nagyot üt!
A szabad kapacitásból még egyrészt tovább tombolt a szerelem - M. Júlia és M. Nagyfehér már családként hozták világra következő gyermekük.
De a hosszan elhúzódó szellemi munka is meghozta gyümölcsét, törzsünk vezetője, a Doktor a minket körbevevő világ egyre nagyobb megértéséről tett tanúbizonyságot!
Közben pedig kedves felesége kedvenc hangszerével végül az utolsó őt nyomasztó emlékeket is feldolgozva akár már fejfedő nélkül is bátran mutatkozik!
Újra derűlátóan tekintünk a jövőbe, még ha a csuklyás lovag szerint a település határában egy (elég hatásvadász módon) Butcher nevű férfi vár ránk! Meg fogjuk védeni az otthonunk - mindenáron!
2015. december 14., hétfő
Sok nagy vadászat, híres bál...
... ért véget feltűnően gyorsan gondolom. Így voltunk mi a tegnapi 'hunt' résszel. Aztán mégis megaposzt lesz ebből.
Mielőtt belevágunk még két dolgot tisztázni kell, éjszaka(i sötétségben) játszottunk, tehát borzalmas képek készültek - azért feltöltöm ezeket persze... illetve pár kérdésre nem találtunk hirtelen választ, de még annál is több hibával játszottunk!
Hőseink tehát újabb kalandra indulnak, ezúttal a teljes megmaradt harmadik emelet! Nagyfehér és Júlia a nemrég született Julcsival és a bosszúszomjas Feri újra megküzd a fenevaddal!
KÉRDÉS1: Na de milyen fenevaddal? Pontosabban milyen szintű fenevaddal?
A sztori eseményeket értelemszerűen nem akartam végignézni, de máshol nem találtam utalást a szörnyek szintlépésére. Önkényesen én döntök, vagy lesz annak mechanizmusa, mikor lép feljebb a lény? És a google annyira nem a barátom ilyenkor, hogy csupa spoileres, de nem segítőkész posztot dob fel...
Örömmel tapasztalja a kis telepi csapat, hogy tapasztalataik és a garázssoron barkácsolt eszközeik közt különös együtthatások kerülnek felszínre.
Első kalandorunk maga Nagyfehér, aki ezúttal a bőrszerkót vette magára (mostanra mindenki sejti már, hogy féltjük szegényt a széltől is). Rendkívül bosszantó módon pedig, mire a női dupla kataros figura elkészült, ő kapta ezeket.
HIBA1: Azt gondoltam, a +1 luck a támadásra is vonatkozik, de a "perfect hit" az csak természetes 10re jön ki, ami a fighting artja szerint +2 erőt ad. A szerencse tehát csak a kritikus találat esélyét emeli - de azt nagyon!
Ami nem tűnt fel, pedig hasznos lehet, hogy ezzel a doki +2 kitérésével lényegesen nehezebb célpontot is jelent!
Kedveltségi listánk második helyén az újszülött Julcsi áll. Páncélt ugyan kevesebbet kapott, de az alapkövet a kezébe vehette és a jövőbe pillantó macskaszem is hozzá került, hátha távolról is hatékony lehet így. Szóval azt tervezzük, vigyázunk majd a kicsire.
A szívek királynője ugyan falási rohamoktól már nem szenved, de a hajkoronáját még mindig félti, így megkapta az oroszlánsörényt - és vele akkor már a kabátot is. Ehhez egy lándzsa dukált és vele már meg is voltunk!
Itt a kabát és fegyver közös használata nyitott meg egy érdekes lehetőséget. A kabát rohama bónusz erőt biztosított, de csak egyenes vonalú és három lépésnyi mozgásból. Ezt viszont a dárda 2 mezőről is elérő támadása viszont a "lehetetlen"ről "szituációfüggően megvalósítható"ra módosította.
Sajnos a korábban randomizált fegyverszakértelméhez illő eszközünk nem akadt...
Utolsóként pedig a keserűségtől még a karakterlapját is életlenségbe burkoló Feri. Egyedül hűséges csontbaltáját ragadja kézbe, hogy egy igazi szörnyre zúdítsa haragját a drága Jutka vesztét okozó Júlia helyett. Teleregény a javából!
Itt kiosztottuk a fegyver szakértelmeket is, Feri a baltát kedvelte meg, a Doki pedig a katarokra esküdött fel - elsősorban az általam benézett kombó okán... és nekivágtunk a sötétségnek!
A képen fehérben - Nagyfehér, de nála nem balta kéne hogy legyen!!4!
Ugyanitt 1mmes mágneseket keresek!
A kis csapat első lépéseként vezérünk bátran a magas fűbe vezetett bennünket, ahol aztán egyáltalán nem meglepő módon a prédánk rögvest le is csapott ránk!
SZABÁLYÉRTELMEZÉS1: az "ambush" miatt egy körből kimaradnának a karakterek, tehát kétszer cselekedne az oroszlán. A "halott szörny" a terepen viszont egy plusz cselekvést ad a vadászoknak. Így végül a rendes ügymenet szerint kezdtük a küzdelmet. Kivéve a szabad elhelyezkedés bónuszt. Mert ami jár, az jár!
Ugyan Vágáschi szándékosan felhívta magára a szörny figyelmét, az nem tudott élni a lehetőséggel, jóval a lelki gyötrelemtől üvöltő szakmunkás mellé csapott. A többiek erre többé kevésbé magabiztosan nekiálltak felszecskázni az oroszlánt. Kevés kezdeti sikerrel, sőt a már ismert csapdába gyanútlanul újra besétálva!
Úgy tűnt tehát mégis kellően erős ellenfélre akadtunk, hiszen a legjobb ütés sem feltétlenül sérti fel a lény irháját! Viszont kifigyelve az oroszlán megragadásra és a prédájának elvonszolására alapuló taktikát, Júlia inkább minden erejével annak arcába sújtott, kritikusan megsebezve és ezt a taktikát a továbbiakban teljesen ellehetetlenítve! "Kis" szerencse!
Erre már a leghíresebb mentőorvos is vérszemet kapott, és fehér köpenyében szusi szakácsként szeletelve rontott a fenevadra!
R keze egy kicsit felforrósodott - lásd kockaparádé odafent.
HIBA2: ahogy már írtam azt gondoltuk, hogy a bab is hús, és a kilencest is hibátlan csapásnak véltük - gondosan eltévesztve azt, hogy EGY tökéletes csapás az ÖSSZES sebzésre adja a bónusz erőt! Szerintem ezzel ki is egyenlítettük a dolgot, hiszen külön számoltuk ezt el.
HIBA3: azonnal elfelejtettük, hogy mozgás előtt bármikor ez után ellenőrizzük a padlóra kerülést az okozott kritikus találatból!
A fekvő oroszlánnak további találatokat sikerült bevinni, elég könnyen súlyos sebeket ejtettünk rajta!
Mostanra mindkét fegyver használatában elmélyülő kalandorunk okozott sebet a fegyverével, tehát jogot formált, hogy fejlődjön ebben!
SZAB:KÉRD2: de mennyire? Szerencsére mostanra legalább ezt kiderítettük, hogy itt is összecsapásonként egy ilyen szintet jelölhetünk csak!
A szörny maga is érezte helyzeti előnyünk, hiszen a földről feltápászkodva inkább csak idegesen tekintgetett kőrbe, mint hogy cselekedett volna! Újabb csapdát sejtve a fejpánt erejéhez fordultunk és valóban ott volt a csapda gondolata már az állat fejében.
Persze sok lehetőségünk nem volt ennek elkerülésére, de megtettük amit lehetett és nem is ért minket váratlanul a dolog!
A lény ezután még egyszer magára talált és megmaradt erejével pontosan Feri fejére sújtott mindkét mancsával! Aki azonban tapasztalt túlélőként sikeresen kikerülte legalább az egyik csapást, így komoly sérülés nélkül csak a földre került.
A doki pedig az oroszlán figyelmének lankadását kihasználva kivégezte azt. Majd sebészi mozdulatokkal rögvest darabolni is kezdte. A többiek még körbenéztek a terepen, de semmi használhatót nem találtak, így újabb alapanyagokkal megrakodva indultak vissza a táborba...
KÉRDÉS2: van-e még mód a terep lootolására, a szörny legyőzése után? Úgy gondolom igen, de R egy kegyetlenebb világban él...
Mielőtt belevágunk még két dolgot tisztázni kell, éjszaka(i sötétségben) játszottunk, tehát borzalmas képek készültek - azért feltöltöm ezeket persze... illetve pár kérdésre nem találtunk hirtelen választ, de még annál is több hibával játszottunk!
Hőseink tehát újabb kalandra indulnak, ezúttal a teljes megmaradt harmadik emelet! Nagyfehér és Júlia a nemrég született Julcsival és a bosszúszomjas Feri újra megküzd a fenevaddal!
KÉRDÉS1: Na de milyen fenevaddal? Pontosabban milyen szintű fenevaddal?
A sztori eseményeket értelemszerűen nem akartam végignézni, de máshol nem találtam utalást a szörnyek szintlépésére. Önkényesen én döntök, vagy lesz annak mechanizmusa, mikor lép feljebb a lény? És a google annyira nem a barátom ilyenkor, hogy csupa spoileres, de nem segítőkész posztot dob fel...
Örömmel tapasztalja a kis telepi csapat, hogy tapasztalataik és a garázssoron barkácsolt eszközeik közt különös együtthatások kerülnek felszínre.
Első kalandorunk maga Nagyfehér, aki ezúttal a bőrszerkót vette magára (mostanra mindenki sejti már, hogy féltjük szegényt a széltől is). Rendkívül bosszantó módon pedig, mire a női dupla kataros figura elkészült, ő kapta ezeket.
HIBA1: Azt gondoltam, a +1 luck a támadásra is vonatkozik, de a "perfect hit" az csak természetes 10re jön ki, ami a fighting artja szerint +2 erőt ad. A szerencse tehát csak a kritikus találat esélyét emeli - de azt nagyon!
Ami nem tűnt fel, pedig hasznos lehet, hogy ezzel a doki +2 kitérésével lényegesen nehezebb célpontot is jelent!
Kedveltségi listánk második helyén az újszülött Julcsi áll. Páncélt ugyan kevesebbet kapott, de az alapkövet a kezébe vehette és a jövőbe pillantó macskaszem is hozzá került, hátha távolról is hatékony lehet így. Szóval azt tervezzük, vigyázunk majd a kicsire.
A szívek királynője ugyan falási rohamoktól már nem szenved, de a hajkoronáját még mindig félti, így megkapta az oroszlánsörényt - és vele akkor már a kabátot is. Ehhez egy lándzsa dukált és vele már meg is voltunk!
Itt a kabát és fegyver közös használata nyitott meg egy érdekes lehetőséget. A kabát rohama bónusz erőt biztosított, de csak egyenes vonalú és három lépésnyi mozgásból. Ezt viszont a dárda 2 mezőről is elérő támadása viszont a "lehetetlen"ről "szituációfüggően megvalósítható"ra módosította.
Sajnos a korábban randomizált fegyverszakértelméhez illő eszközünk nem akadt...
Utolsóként pedig a keserűségtől még a karakterlapját is életlenségbe burkoló Feri. Egyedül hűséges csontbaltáját ragadja kézbe, hogy egy igazi szörnyre zúdítsa haragját a drága Jutka vesztét okozó Júlia helyett. Teleregény a javából!
Itt kiosztottuk a fegyver szakértelmeket is, Feri a baltát kedvelte meg, a Doki pedig a katarokra esküdött fel - elsősorban az általam benézett kombó okán... és nekivágtunk a sötétségnek!
A képen fehérben - Nagyfehér, de nála nem balta kéne hogy legyen!!4!
Ugyanitt 1mmes mágneseket keresek!
A kis csapat első lépéseként vezérünk bátran a magas fűbe vezetett bennünket, ahol aztán egyáltalán nem meglepő módon a prédánk rögvest le is csapott ránk!
SZABÁLYÉRTELMEZÉS1: az "ambush" miatt egy körből kimaradnának a karakterek, tehát kétszer cselekedne az oroszlán. A "halott szörny" a terepen viszont egy plusz cselekvést ad a vadászoknak. Így végül a rendes ügymenet szerint kezdtük a küzdelmet. Kivéve a szabad elhelyezkedés bónuszt. Mert ami jár, az jár!
Ugyan Vágáschi szándékosan felhívta magára a szörny figyelmét, az nem tudott élni a lehetőséggel, jóval a lelki gyötrelemtől üvöltő szakmunkás mellé csapott. A többiek erre többé kevésbé magabiztosan nekiálltak felszecskázni az oroszlánt. Kevés kezdeti sikerrel, sőt a már ismert csapdába gyanútlanul újra besétálva!
Úgy tűnt tehát mégis kellően erős ellenfélre akadtunk, hiszen a legjobb ütés sem feltétlenül sérti fel a lény irháját! Viszont kifigyelve az oroszlán megragadásra és a prédájának elvonszolására alapuló taktikát, Júlia inkább minden erejével annak arcába sújtott, kritikusan megsebezve és ezt a taktikát a továbbiakban teljesen ellehetetlenítve! "Kis" szerencse!
Erre már a leghíresebb mentőorvos is vérszemet kapott, és fehér köpenyében szusi szakácsként szeletelve rontott a fenevadra!
R keze egy kicsit felforrósodott - lásd kockaparádé odafent.
HIBA2: ahogy már írtam azt gondoltuk, hogy a bab is hús, és a kilencest is hibátlan csapásnak véltük - gondosan eltévesztve azt, hogy EGY tökéletes csapás az ÖSSZES sebzésre adja a bónusz erőt! Szerintem ezzel ki is egyenlítettük a dolgot, hiszen külön számoltuk ezt el.
HIBA3: azonnal elfelejtettük, hogy mozgás előtt bármikor ez után ellenőrizzük a padlóra kerülést az okozott kritikus találatból!
A fekvő oroszlánnak további találatokat sikerült bevinni, elég könnyen súlyos sebeket ejtettünk rajta!
Mostanra mindkét fegyver használatában elmélyülő kalandorunk okozott sebet a fegyverével, tehát jogot formált, hogy fejlődjön ebben!
SZAB:KÉRD2: de mennyire? Szerencsére mostanra legalább ezt kiderítettük, hogy itt is összecsapásonként egy ilyen szintet jelölhetünk csak!
A szörny maga is érezte helyzeti előnyünk, hiszen a földről feltápászkodva inkább csak idegesen tekintgetett kőrbe, mint hogy cselekedett volna! Újabb csapdát sejtve a fejpánt erejéhez fordultunk és valóban ott volt a csapda gondolata már az állat fejében.
Persze sok lehetőségünk nem volt ennek elkerülésére, de megtettük amit lehetett és nem is ért minket váratlanul a dolog!
A lény ezután még egyszer magára talált és megmaradt erejével pontosan Feri fejére sújtott mindkét mancsával! Aki azonban tapasztalt túlélőként sikeresen kikerülte legalább az egyik csapást, így komoly sérülés nélkül csak a földre került.
A doki pedig az oroszlán figyelmének lankadását kihasználva kivégezte azt. Majd sebészi mozdulatokkal rögvest darabolni is kezdte. A többiek még körbenéztek a terepen, de semmi használhatót nem találtak, így újabb alapanyagokkal megrakodva indultak vissza a táborba...
KÉRDÉS2: van-e még mód a terep lootolására, a szörny legyőzése után? Úgy gondolom igen, de R egy kegyetlenebb világban él...
2015. december 12., szombat
A festék felfedezése
Nem volt egyszerű projekt már csak ennek a négy babának a kifestése sem - és még az összerakással is el vagyok maradva. A lámpásév számláló alapján már a Butcher is érik, illetve valami oroszlán páncélos figura is kellene. Az Antilopról nem is beszélve.
Mindenesetre alapból középszerű festőként egy elfogadható társasjáték szintet céloztam meg és kb. az is lett belőle. (Két alkalommal nekiülve, összesen hat órában.)
Mindenesetre alapból középszerű festőként egy elfogadható társasjáték szintet céloztam meg és kb. az is lett belőle. (Két alkalommal nekiülve, összesen hat órában.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)