Tehát villámgyors vadászatunk után úgy gondoltuk egy gyors leszámolás még belefér, na ez tartott két, két és fél órát, jegyzetelés nélkül, tehát a kiemelkedő eseményekről készült fotók alapján próbálom rekonstruálni az eseményeket. Bár frissek még a sebek, szóval nagyjából menni fog.
Pár perce az előző bejegyzést azzal zártam, hogy mi baj lehet egy kis vérzésből? Nos, megint Lenke nénire esett a csali szerep, amire a nagymacska ügyesen rá is vetette magát, megragadva a nénit - természetesen sebzett és így kiszemelt prédáját el is rángatta a többiektől.
Ezzel közelharcban elérhető távon kívül is került mindenkitől, maradtak tehát a töltelék akciók. Taki bá, azaz elnézést, Takács István úr egy közeli törmelékhalomba túrt fegyver után kutatva, de semmi. Feri leszakított egy gyógynövényt, míg Julcsi közelebb avázkodott. (Van pár interaktív terep, ezekre jól dobtunk.)
Természetesen ha már megragadta a vadászt(?), akkor gyorsan marcangolni is kezdte a a cica, mindezt oly sikeresen, hogy Lenke négy vér tokennel. egyre csökkent mozgással várta, hogy esetleg még valaki a hátán haza vigye a csata után - ekkor a győzelemben már nem reménykedtünk egyáltalán. (Ebben a pillanatban jut csak eszembe, hogy a talált maszkkal befolyásolhattuk volna az AI paklit, ezt nem kihasználni súlyos hiba volt.)
Felzárkóztunk azért az állat körül és csapdosni kezdtük, nagy bizalmunk volt Feriben. (Az ő fegyverének 5+ sebzése elég jónak tűnt a többiek 7+ához képest.) Azonban van valami meglepő intelligencia ebben a lényben, mert ezt felismerve csapdát állított hősünknek.
A két erős csapást elkerülve és visszatámadva jó nagyokat zúzott rá persze. Szerintem Julcsi elkezdett érdeklődni a fiúk iránt, vagy a Feri fiatalos lazasága őrjít meg mindenkit, de ezen az aljasságon felbuzdulva jól odacsapott a kiscsaj. Természetesen a lágy részen nem sebezve, a nem sebezhető ponton pedig kritikus találatot víve be.
Az öregek semmi komolyat nem tudtak ehhez hozzátenni, de legalább az oroszlán sem. Ja, de. Fogta és a korábban már látott húzással elvonszolta Ferit a közelünkből.
Mivel az egyes mozgással Lenke néninek már esélyt sem adtam arra, hogy a küzdelemhez bármikor újra csatlakozzon, egy szörvájvöl pont költésével inkább Ferinek kiáltott le az emeletről, hogy akciós a télifagyi, pattanjon fel! (Mert már ilyen akciót is tudunk!)
Feri nem is volt rest, rácsapott az állatra, de persze erre számított is a lény. Csapda!
(Ekkor azért hű társam a bajban R, emelt hangon kérdezte meg, "hány ilyen szar van a pakliban?" Nos, egy darab. Balszerencse, mi?)
Aztán visszatalált a nagy csapathoz a felhergelt szörnyeted, csapott jobbra, csapott balra, égtek a szörvájvölök sebzésfelfogás gyanánt, de végül a drága István csak bordával hárított egy mancsot, így:
Kissé szomorúan tanultuk meg, hogy a főnix maszk az enyészeté, de legalább a rongya és kőpengéje visszaszáll a törzsre. Kicsit meg is nyugodtam, hogy akkor ha mind elbukunk is, legalább a bőrcucc megmarad. Ködös emlékeim szerint ezen a ponton volt egy halottunk, egy egészen súlyos sebesültünk, de az oroszlánt is "levertük" öt sebre. (Persze második körtől kint volt a plusz sebzése egyébként.)
Persze a hajnali napsugarak érkezése előtt a legnagyobb a sötétség, mert úgy tűnik Julcsi a hős akit megérdemlünk. Éktelen BOSSZÚ kiáltással a lényre vetette magát:
Az állat nyakára sújtva a földre döntötte azt, milliméterekre attól, hogy a szörny légcsövét összezúzva azonnal végezzen vele! Természetesen ebben a körben már csak Feri maradt cselekvőképes, de olyan távolságra, ahonnan már nem érhette el a kiszolgáltatott ellenfelet!
Gondolt tehát egyet és a Nagyfehértől megörökölt alapító követ az állatba hajítva egy kritikus sebet okozott neki. Az felpattant és elmozgott. A történtektől megrészegülve a bolond öregasszony (inszén 6) szintén elhajította a kővet - talán a jó öreg Taki bá halála felett érzett gyászában oda célozva, ahol az a legjobban fáj:
Így egy újabb bónusz testrésszel lettünk gazdagabbak, de a gyilkos kedvű állat az újabb sebzés bónusszal már minimum hármat sebezve mindenkire azonnali halálos fenyegetést jelent! Persze haragja elsősorban a nénire irányult, támadott és sebzett is rögtön.
Egy ideig örültem, hogy egy leszakadó lábbal megússza a néni, ezzel még az egyik sebzés bónuszt is kivéve, de aztán az utolsó mondatot is elolvastam. Hiszen mi baj lehet pár kis vérző karcolásból?
Ja igen, öt kis vércsepp a karakter halálát jelenti.
Ezzel csapatunk lefeleződött (Itt mondtam is Rnek, hogy fejezze be, én lefekszem, úgysincs már emberem a pályán) és a szörny is hatótávon kívül került mindenkitől. Akik egyébként rendesen megrogyva, részben fegyvertelenül kóvályogtak. De az ifjak (és az őket irányító R) lelkesedése nem tört meg (de), szóval hátra dőltem és élveztem a kilátást!
A túlélők ekkor tehát lázas kutatásba kezdtek a maradék terepen:
Feri már másodszor repült rá a gyógynövényre - aminek megszerzése nem is oly triviális -, szerintem jók a kapcsolatai. Hiába, dolgos és szerethető karakter. Mondjuk Julcsi is az, mert ezen a ponton simán kitúr a szemétből egy Csontkardot! (Persze a rövidlátó Taki nem talált ugyanott semmit, pedig neki általában jó szeme van/volt a dolgokhoz.)
Ha így dobálnánk sebzésre is, sokkal egyszerűbb lenne ez a csata is. Viszont az elszenvedett sebektől egyre egyszerűbb a szörny taktikája is - fogytán az AI pakli. Sajnos Feri óvatlanul közelíti meg, így ledönti őt a lábáról és magával is vonszolja egy távoli sarokba. Mivel a gyógynövény elszippantására nincs idő a támadások közt, egyre valószínűbb, hogy a szörny végez vele is, mielőtt Julcsi odaérne. Égnek tehát a szörvájvölök sebzés kikerülésre, de ettől egy-egy kd seb mindig becsúszik, amíg:
Végre kezemben a kocka és sikerül a szörny nevében dobnom egy szánalmasat! Alap helyzetben ez még simán találat lenne, de mivel teljes bőrben nehezebb eltalálni hősünk, ez egy nagyon kövér melléütés. (Ne felejtsük el, itt az alap támadás sebzése is 3 lenne!)
Nem is rest Feri, felpattan és az oroszlán fülére súlyt, halálos sebet okozva. A lény szánalmasan hörögve kimúlik, a megmaradt pár pedig új eszközeinek hála rendkívül hatékonyan szeleteli fel. Halott társaik mellett tucatnyi erőforrással térve vissza a táborba.
Késő este lévén itt a játékunk lezártuk, tudva azt, hogy a holtakhoz való viszonyunkról döntenünk kell és egy komolyabb település fázis vár ránk. Julcsi pedig az első olyan túlélőnk, aki két vadászatot is meg/túlélt, tehát a látottak hatására kezd felkeményedni.
Borzasztó nehéz küzdelem volt, sokszor kilátástalan, sőt igazságtalan, de az innen való győzedelmeskedés bizony felemelő érzés. Kimondottan tetszik a játék, izgatottan várom a további szörnyűségeket! Számos kellemetlen pillanatot sejtek még a jövőben!
Pár napja még arról írtam, hogy néhány vadászatra azért velünk tart majd a bolond Lenke... erre ma már csak nyolc tagú a kis törzsünk és elvesztettük kedvenc nyuggereink. Most pedig tanakodhatunk azon, hogy a következő nevesítés Alma legyen az ő tiszteletükre, vagy Feri megérdemli Jutkát. (Vagy az a Mágenheim család? Majd R megmondja...)
:)
