Hőseink az izzadtságot homlokukból kitörölve - a rengeteg feldolgozandó nyersanyag és a hőhullám együttes hatása lehet ez -, az elveszített kisnyugdíjasok sírjánál bosszút fogadva döntenek úgy, hogy ideje egy újabb oroszlán levadászásának!
Vágáschi Ferkó beajánlja Jutka haverját, így vele kiegészülve indulunk el a következő kalandra. Persze a csajnak egy szál rongyra ha telt a tanítói fizetésből, de szerencsére legalább még egy megmaradt alapítókő jut neki a szűkös tábori készletből. Szolidaritásból Feri sem visel most páncélt és csak egy csontpengével szerelkezik fel.
Így a teljes bőrvértet Mágenheimnagyfehér veszi magára, míg kezébe egy csontbaltát ragad, Julcsi pedig egy oroszlánkabátot magára kapva két karommal felszerelve lép a hadi ösvényre.
Julcsihoz igen nagy reményeket fűzök. Ez a két fegyveres kombó, ami ráadásul extra szerencsét ad, amivel a nemrég fejlődött saját szerencséje még tovább növeli a kritikus esélyt... igen kedves volt tápolásra mindig kész szívemnek. Mivel a legtapasztaltabb emberünk, ő már a fegyvere használatában is egyre nagyobb jártasságot szerez majd! Juhé!
Hőseink persze mostanra tudhatnák, hogy a vadász és préda szerepkörök mennyire gyorsan felcserélődnek ebben a kegyetlen világban. Mégsem sejtik, hogy egy oroszlán szagolja ki az ő nyomaik épp, ahogy egy furcsa szobor mellett vezet el útjuk. Társai későn figyelnek csak fel a lemaradó Julcsira, aki a trónon ülő alakban ismerős alakot felfedezve lágyan megérinti azt.
Hogy egy szempillantás alatt helyet cseréljen vele! Julcsi kővé válva a trónon ül, mellette pedig hús-vér formájában rég elveszett anyja áll.
Julcsi 'a fenevad' halott, baszki!
Mágenheimnagyfehér is vegyes érzelmekkel fogadja lánya elvesztését és egyben a szívek királynőjének megtalálását. Persze Julin is nyomott hagyott e komor világ és a kőszobor lét! Foglalkozási ártalom lehet nála, hogy frizurájára mindig kényes, fejfedő nélkül nem lép ki a táborból... azt pedig, hogy lánya áldozta érte életét, gyakorta rátörő falási rohamokkal próbálja feldolgozni.
R itt nem kissé epésen jegyzi meg, hogy ez a könyvelők játéka - míg új karaktert dolgozunk ki a játék közepén. Én dühöngök. Az nyugtat meg kissé, hogy 2 fejlesztést kapunk ezért a halálért. De azért értitek...
A tapasztalt társuk elvesztése feletti enyhe sokkot legyőzve indul tovább a kis csapat, hogy a következő völgyben egy magában játszadozó oroszlánkölyökre leljen.
Talán a családi kapcsolatok előző furcsa közjátékának hatása, talán egyszerű ostobaság, de úgy dönt a társaság, majd megküzdenek a lénnyel, ha az felnőtt és fenyegeti őket, gyermekként még nem mészárolják le. Persze talán máshogy döntenek, ha előbb találnak az emberi maradványokra, melyeket útjuk következő lépése rejt.
Szomorú szívvel eltemetik a holtat, megacélozzák lelküket és az oroszlán fészkébe lépnek!
Viszonylag rövid, mégis kegyetlen vadászat volt ez, folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése