Szóval hőseink felkerekedtek kis menedékükből, hiszen felismerték, a további életben maradáshoz, fejlődéshez vadászniuk kell! Prédájuk a már ismerős fehér oroszlán lesz (egyelőre nincs más opció).
Erre a kalandra a táborban megismert Vágássy Feri is csatlakozik a három alapítóhoz, hiszen a Nagyfehér még a lámpások előtt meditál a világmindenség meg minden kérdésein... Feri tetőtől talpig bőrben, kezében csontbaltával, a többiek csak úgy fapadosan, ahogy a játék elején is magukhoz tértek. Szörvájvörből viszont egész jók vagyunk, a település határértéke háromra nőtt a fejlesztésektől és ezektől az induló vadászok is kapnak (kettőt), na meg Ferit tápolja a teljes páncél szett.
Utunk első lépésein rögtön furcsa karmolásokat találunk a sziklában, de mivel kemény kis csapatunk nem retten meg semmitől (höhö), mindenki vizsgálódni kezd. Némi szerencsével rögtön két karmot is találunk (riszőrsz), ez jó!
Tovább nyomulunk előre és meglepve tapasztaljuk, hogy nem egyedüli túlélők vagyunk, sőt. (Ijesztő gondolat.) Taki bácsi belebotlik egy vándor maszkárusba, aki egy Főnix maszkot ajánl neki, cserébe azonban elveszi a nevét!!! Így csinos fejfedőjében Takács Istvánként folytatja kalandját hősünk.
Persze a vadászat nem csak játék és mese, éles kövekkel borított völgyben találunk újra a préda nyomára. A fiatalok (R két túlélője) elkölt egy-egy szörvájvölt a sebek és vérzés kikerülésére, az öregek (az én két emberem) azt mondják, majd inkább kikerülik a csapásokat a küzdelemben! (Egy bodi seb és két vérzés.)
Becserkésztük hát a vadat, közben értékes erőforrásokra és még értékesebb tárgyra leltünk, alig néhány seb árán, azokból meg baj nem lehet. Bár a szörny erősebb mint legutóbb (+3 élet és +2 páncél), megbirkózunk vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése