Sosem látott hőhullám érte el apró településünk - persze ez még csak a második lámpás évünk, szóval minden kiérdemli a sosem látott jelzőt -, de mivel egyelőre elég lazán öltözöttek itt a népek, nem hevült túl senki. Sikerült viszont előnyünkre fordítanunk ezt is, Julcsi a furcsa gőzöktől további képességekre, élesedő érzékekre tett szert!
Persze már ennek az eldöntése sem volt egyszerű, hiszen a két visszatérő túlélő okán csak két fejlesztési pontunk volt, szóval itt már előre átnéztük, mire költhetünk még.
Most kerültünk döntési helyzetbe a küzdelemben elesett társakkal kapcsolatosan is. Röviden felmerült, hogy csak erőforrás ez is, mert a hús az hús, de végül csak Lenke néniről és Taki bácsiról van szó! Hogy a néni mindig szólt ha nem friss az áru és az öreg sem volt fukar a sok ingyen fuvarral, az örökre a törzs tudatába égett. Így a kannibalizmus helyett végül a tisztes nyugalomra helyezést választottuk.
Az apró emlékmű előtt Julcsi megható beszédben emlékezett vissza az elesettekre, sőt, apró jeleket ejtve magán örökké(?) emlékszünk majd erre a pillanatra!
Ez a bónusz szerencse nagyon erősnek tűnik! Viszont itt volt fél óra kártya keresgetés, mert a principle kártyákat nem találtuk a dobozunkban. :(
(Update: a principle kártyák az innovációs pakliban vannak elrejtve. Mindent leválogatva sem találtam meg őket, de egy jó google keresés végül segített. Azért a folyamatos bónusz ismerete sem ártott volna a választáskor, de persze így is jól döntöttünk!)
Persze nem csak nekünk új minden, friss kis falunk a környezetünknek is meglepő. Legalábbis úgy tűnik a környék egy lakója felfigyelt ránk és ezt szörnyű sikolyokkal adta tudtunkra!
Ezek forrását kutatva Feri rohant ki a táborból, de persze aztán inába szállt a bátorsága, megfutott és lesújtott rá az instant karma, ahogy elbotolva összezúzta az állkapcsát. Nem is kicsit, ez maradandó nyomot hagy rajta, nem csak szívószállal táplálkozik, de még beszédhibája is marad!
Szóval mi sem dobhatunk mindig magasat, ezt jól megszívta Feri. Mondjuk broken jaw sebet épp nem találtunk a listán, de van állkapocs seb, biztos arról van szó. Tehát nem rág és a többieknek sem tart lelkesítő beszédet többé a kis Vágássy...
Itt pedig végtelen hosszú rendezkedés vette kezdetét, hogy a meglévő bőrökből és csontokból milyen fejlesztésekre költhetünk. Tényleg sok opció nyílt meg - a nagymacska legyőzésével a Catarium épületünk ennek a szörnynek feldolgozására szakosodott, újabb rengeteg tárggyal. Tehát a meglévő bőrökből kiállíthattunk volna még egy teljes motoros zakót, de fegyverekből is nagyon szűkösen állunk. Így a sok nem kielégítő választás helyett, azok előtt az egy megmaradt fejlesztési pontunkból a falu tudását gyarapítottuk és sikerült is némi festéket előállítanunk!
Bízunk benne, hogy ezek a kreatív energiák is segítségünkre lesznek a továbbiakban...
Tudva azt, hogy talán sokáig nem találkozunk a speciális alapanyagokkal (melyek az adott szörnyből nyerhetőek ki), végül részben a speciális felhasználás mellett döntöttünk - így lettek az oroszlán karmaiból emberiek...
Részben pedig általános módon használtuk el azokat a rövid távú előnyök oltárán...
Lehetett volna ezekből később hárfa vagy frenzy ital, de így most segítik majd (remélhetőleg) a túlélést.
Mivel a játék ígéretének megfelelően tényleg szuper sérülékenyek embereink, némi páncélra is vágytunk, ebből a díszesebb mellett döntöttünk.
Így azonban egy híján minden tárgyat megint felhasználtunk, pedig az épület fejlesztések is sokba
lennének, valamikor bizony fel is kéne halmozni azokat.
Tekintve azonban, hogy ez is egy esti játékülés volt - és a sok lapozgatással majd olyan hosszú, mint a küzdelem -, itt elbúcsúztunk hőseinktől. Új kalandra, vadászatra a bizonytalan jövőben indulnak majd, ráadásul ismét egy újabb kalandorral kiegészülve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése