Úgy tűnik ugyanazon fészekhez jutottunk el, mint legutóbb, vagy legalább a terület kialakítása kísértetiesen hasonlított ahhoz. De nem sokat nézelődhettünk, az oroszlán azonnal ránk vetette magát! Pontosabban a most kissé alul öltözött Vágáschira, akit rögtön el is ragadott a többiek közeléből!
Mivel a szörny így elérhetetlen távolságba került, a többiek a környező terepet vették alaposabban szemügyre. Jutka néhány gyógynövényt szakított le...
Juli pedig egy törött lámpást túrt elő a lomokból. A nagyfehér azért közelebb araszolt a magas fűben rejtőzve, hogy ha azonnal nem is, de mielőbb csatlakozhasson a harchoz.
Feri viszont megrázta magát és csontpengéje első csapásával az oroszlán bordáit zúzta össze, míg visszakézből annak vállán ejtett komoly sebet.
Erre az oroszlán számunkra ismeretlen taktikához folyamodott, az oldalára vetette magát, így még több halálos végtaggal néztünk szembe. A már jó helyzetben lévő Feri így hiába támadt a szörnyre, az gondosan elkerülte csapásait, a többiek pedig körözni kezdtek az állat körül, gyilkos mancsai hatótávolságán gondosan kívül maradva.
Végül Feri egy találata kimozdította várakozó helyzetéből ellenfelünk, de az rögtön a vele szemben álló Jutkára vetette magát. A fiatal tanító lámpásának fénye először világított meg ilyen szörnyű látványt, nem csoda ha ez maradandó nyomot hagyott benne.
Már arra is gondoltunk, hogy a küzdelemben egyáltalán nem számíthatunk rá a továbbiakban, de mennyire tévedtünk! Nagyot nyelve Jutkának sikerült végre tökéletes időzítéssel lecsapnia a rémre, és a legegyszerűbb szakócával is ledöntenie lábáról azt!
Kiváló helyzetbe hozta ezzel társait, hogy a törött bordái miatt sérülékenyebb állatot most könnyebben el is találják, míg a földön marad.
A nagyfehér ki is használta a kínálkozó alkalmat, a megzavart oroszlán lábára sújtott. Miközben súlyos sebet ejtett a lényen, mentőorvosi precizitással rögtön annak egyik szemét is kikanyarította helyéről! És mindezt egy egyszerű csontbaltával! Bravó!
Így a szoborlétből nemrég magához tért Júliának is sikerült találnia, ami eddig bizony rendre gondot okozott neki. Az állat torkára mért csapás azonban nem bizonyult még végzetesnek!
Az elszenvedett súlyos sebek hatására azonban a szörnyeteg mozgása nem csak jelentősen lassabb, de kiszámítható is lett. Csak idő kérdése volt, hogy hőseink az utolsó ütést is bevigyék. Ez végül Jutkának sikerült, aki ezzel bőven bizonyított első vadászatán kis lakótelepi törzsnek!
Nem maradt más hátra, mint a tetem használható részeinek kinyerése és az ezekkel a táborba való visszatérés.
Ez alkalommal már veszteségek nélkül legyőztük ellenfelünk. Kaptunk leckét a sötét világ kegyetlenségéből ezúttal is, de úgy tűnik, felszereléseink további bővítésével jelentősen javulnak esélyeink a túlélésre. Bizakodva tekintünk a jövőbe.
Vajon mit hoz a jövő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése