In the fields of Richmeadow

A tegnapi csúfos kudarc után - és mivel az időjárás nem engedett minket a tervezett programunk szerint érvényesülni -, ma is nekifutottunk egy új bevezetésnek. Gondoltunk az országúti igazságosztók újrázására, de aki meghalt az halott, így Mágenheim Nagyfehér és Julcsi, illetve Taki bá és Lenke néni ugrott neki az oroszlánnak.

Volt amikor tartottam tőle, hogy a komolytalan névválasztás rontja majd a játékélményt, de szerencsére nem így lett. Tehát lássuk az érem másik oldalát!

1.,
Az oroszlán rögtön Lenke néninek ront, de nem okoz komoly sérülést.
Mágenheim a szörny hátába kerül, de nem sebez, az azonban visszaüt rá!
Lenke néni viszont így már hátulról szúrja arcba a cicát, KRITIKUS SEB, amire az dob egy csontot (bone riszörsz) és telibe okádja idős hősnőnk - aki ezt furcsa örömmel fogadja (+3 inszeniti).
Julcsi a jó példán felbuzdulva sebez!
Taki bácsi sem akar lemaradni és sebez!

Eléggé meglepődtünk, hogy ilyet is lehet, de várjuk a véres fordulatot!

2.,
Az oroszlán most zajosan csócsálni kezdi az előtte a fejsebtől elheverő Dokit, de még mindig nem pánikolunk!
Lenke néni úgy tűnik kicsit megfáradt az előbb, mert csak a levegőbe sújt, de a mellé kerülő Julcsi újra sebez!
Taki bácsi már nem fér az állat farához, de karja elég hosszú egy újabb KRITIKUS sebhez, mellyel nem csak hogy leszakítja cica farkát, de zsebre is vágja azt! (+riszörsz)

3.,
Az állat alaposan felméri a helyzetet, eközben többen mellé suhintanak, de Lenke anyó újra magára talál és sebez. Egy darab AI kártya marad a pakliban.

4.,
Ennek megfelelően szemlélődik tovább a nagymacska, de amikor Julcsi csapásai nyomán elszenved egy sebet, magával ragadja Taki bácsit! Ugyan hőseinknek nincsenek emlékei, de nagyon mélyen lehet az összetartozás érzés bevésve Lenkébe, mivel az oroszlán után rohan, de eltalálni már nem képes azt.

5.,
A szörny még egyet harap Taki bácsin, de Lenke itt azt mondja elég, és darabokra marja!

Szóval ma elég vicces módon egyetlen komoly sebet el nem szenvedve öt rövid körben darabokra téptük az ellenfelet, ami tegnap halálra szívatott minket (ebben a játékban szó szerint). Arról már nem is beszélve, hogy a jó időzítésű kritikus találatokból két bónusz erőforrást is szereztünk. Karácsony ez a telepen.

Folytattuk tehát utunkat és néhány másik kóborló túlélővel egy biztonságos kis helyre leltünk, ahol a Nagyfehér bölcs vezérletével nem csak beszélgetni kezdtünk egymással de elfogadtuk azt a tényt is, hogy ez a hely ez otthonunk.
A rengeteg bőr és egyéb szerzemény feldolgozására számos kis műhelyt alapítottunk, melyekben rögtön egy teljes kis bőrruhát és egy csontbaltát is elkészítettünk.

Úgy néz ki, most tízen vagyunk a telepen, így a legvalószínűbb, hogy nevesítjük V. Ferencet hiszen a Nagyfehér a következő vadászat helyett az élet értelmén gondolkodik. Lenke néni az egyetlen akin nyomot hagyott eddigi kalandunk, kicsit megzakkant - gondolom a bruttósítás kikészítette -, de szerintem még egy pár vadászatra elvisszük.